Ahogy a körítő- és teherhordó falakról, úgy erről a témáról is könyvtárat lehetne megtölteni. Igaz, nem ugyanolyan nagyot, de lenne itt is miben elmélyedni. De itt sem ezt fogom tenni, csak leírok néhány szempontot, ami segíthet kiválasztani, hogy mi mellett döntsünk. Csak a lakáson belüliekről ejtek szót, a lakáselválasztó, irodai és egyéb most nem fér bele.
Először is azt vegyük sorra, hogy milyen elvárásokat támasztunk a válaszfalakkal szemben. A legfontosabb, hogy elzárják egymástól a tereket, méghozzá nem csak vizuálisan, hanem akusztikailag is. Szülőként senki nem szereti áthallani a kamaszgyerek zeneimádatát (ami kivétel nélkül ellentétes a szülő ízlésével), gyerekként pedig nem jó falon keresztül instrukciókat kapni a házimunka elvégzését illetően (ami mindig rossz időben jön). Ehhez tömege kell legyen a falazatnak, és folytonosnak, mert kis lyukak (a hang hullámtermészete miatt, de ezt most nem vesézem ki) is nagyon leronthatják a hangszigetelést. Teherbíróságot is elvárunk tőle, mert egy-egy konyhaszekrénynek, könyvespolcnak telepakolt állapotban tekintélyes súlya lehet. Mivel ezek a födémet terhelik, és nem az alattuk álló másik falat, így lehetőleg könnyű anyagból kell készüljenek (de ez ellentmond a hanggátlásnak). A legutolsó pedig, hogy lehetőleg olcsó legyen, de ez meg mindennek ellent mond, mert ami olcsó, az ritkán jó. Ne vegyenek óccó kínai válaszfalat!!!
És akkor nézzük, hogy milyen lehetőségeink vannak.
Az első, és legtöbb helyen használt, a válaszfal tégla. Egyszerű rakni, elég nagy a tömege ahhoz, hogy jól szigeteljen, de emiatt nehéz is. Vakolni kell, ami drága, és a villany- illetve gépészeti vezetékeket bele kell vésni. Így a kivitelezése nem a legolcsóbb. Akkor működik jól, ha két födém közé be tudjuk szorítani, ezt úgy érjük el, hogy a mennyezetnél ékekkel szorítjuk össze. Négy sornál magasabbat egy nap nem nagyon lehet rakni, mert a habarcsnak szilárdulnia kell.
A fentiekből, ha nem is egyenesen, de az következik, hogy a válaszfaltégla tetőtérben nem a legideálisabb, mert nem tudjuk kiékelni, ugyanis ezt csak a tetőszerkezethez tehetnénk meg, de az tilos! (Mivel a fa állandóan mozog, így nem ad biztos megtámasztást). Ide én inkább a gipszkarton falazatot javaslom. Igaz, ennek a hanggátlása nem annyira jó, mint a tégláé, de sok előnye van. Könnyű, kevesebb kosszal jár a szerelése, hidegben is elvégezhető. Mivel üreges a szerkezet, így az elektromos és gépészeti vezetékek elhelyezése leegyszerűsödik, olcsóbb lesz. Szerkezetileg jobban „összedolgozható” a gipszkarton álmennyezettel, így a sarkokban kisebb a valószínűsége a repedések megjelenésének. (Ez a tetőtéri téglafalaknál elég gyakori jelenség).
Az ytong válaszfalazat egy köztes megoldás. Könnyebb a téglánál, nem kell vakolni (persze ehhez olyan kőműves kell, aki nem célzóvizet, hanem vízmértéket használ), a teherbírása is jó, és könnyű vésni, mert elég puha. Drágább a téglánál, de ha a kétoldali habarcsot és annak munkadíját levonjuk, akkor már érdemes rajta elgondolkodni. De ennél is igaz, hogy akkor működik jól, ha kiékelik, tehát tetőtérbe inkább a gipszkarton.
Persze ezen kívül még sok egyébből lehet válaszfalat készíteni, tanúbizonyság erre hazánk-szerte rengeteg hétvégi viskó, panellakás és kalákában felépített családi ház, de ezek inkább maradjanak egy letűnt kor kényszerű barkács-mestereinek a leleményei.
